A Csepeli Motorkerékpárgyár fejlesztői a kéthengeres P20-as modellel párhuzamosan, annak tapasztalataira és egyes alkatrészeire alapozva, 1966-ban dolgozták ki a P10 jelzésű típusváltozatot, amely a korábbi egyhengeres modellek (T5, stb.) típusok utódjaként volt hivatott a P20 egyhengeres "testvéreként" a piacon megjelenni. A növelt hűtőbordázatú hengerekkel, a sűrítési aránytól függően 16 ill. 18 LE teljesítményt lehetett elérni, mely 110-115 km/ó végsebesség elérést tette lehetővé. A bevezetett módosítások inkább csak a motorkerékpár esztétikai megjelenésére, például a benzintartály formája, szorítkoztak. Az 1973-ig tartó sorozatgyártás keretében több, mint 40 ezer P10-es motorkerékpár hagyta el a csepeli gyárat, döntő többségük hazai piacon talált gazdára.