A kisebb hengerűrtartalmú típusokat már 1950-ben követte a negyedliteres modell,
a CSEPEL 250-es kialakítása és sorozatgyártásba vétele.
Az első változat ikerdugattyús motorral készült, kihasználva a szívó és kipufogó rések elkülönített vezérléséből származó nyomatéki előnyöket. A kétütemű Puch gyártmányoknál jól bevált megoldás Csepelen rövid életű volt, hamarosan egydugattyúsra változtatták a negyedliteres Csepelt, hosszú távra megalapozva ezzel a csepeli gyár fejlesztési koncepcióját. Az 1951-től gyártott típus 11 LE-s volt, négyfokozatú sebességváltóval, Bosch lendkerékmágnessel, 24 mm-es Jikov porlasztóval, erős bölcsővázzal, elől-hátul teleszkópos rugózással, de még az akkor hagyományos, rugózott lengőnyereggel.
A konstrukció kialakítása és az import szerelvények alkalmazása elsősorban az export piacokat célozta meg.